Az Európai Unió egészét tekintve 2007 és 2060 között 5,5 millió helyett 13,9 millió 65 éven felüli részesül formális otthoni gondozásban. 8,3 millióan kapnak majd bentlakásos intézményes ellátást (több mint háromszoros a növekedés), de azoknak a száma, akik vagy a családtól, vagy más személytől (informális gondozás) kapnak gondozást, vagy senki sem gondozza őket, közel megduplázódik (12,2 millióról 22,3 millióra nő, EC 2012b). Az idősek vagy fogyatékosok gondozására fordított idő 80%-át az informális gondozók végzik (European Foundation 2010). Az informális gondozók számának megítélése a definiálástól függően jelentősen eltér. A tágabb definíció szerint alacsony heti óraszámot (alacsony intenzitású gondozás) figyelembe véve az EU-ban 2005-ben a családgondozók számát 100 millióra becsülték. Ez a szám jóval kevesebb, „mindössze” 19 millió, ha a gondozó ennél intenzívebben – minimum heti 20 órában – látja el hozzátartozóját. Márpedig az informális gondozók fele heti 35 órában gondozott. Csehországra, Lengyelországra és Spanyolországra a különösen magas, ezzel szemben az észak európai országokra az alacsony intenzitású gondozás a jellemző. Csehországban az informális gondozók 30%-a, míg Spanyolországban 50%-a heti több mint 20 órában gondoz (Colombo et al. 2011). Nemzeti becslések alapján Lengyelországban, ahol a társadalom a család alapvető feladatának tartja a gondozást, 2 millió családtag látott el fizikailag leromlott időst heti több mint 100 órában, messze meghaladva ezzel egy hivatásos gondozó óraszámát,
ezért Lengyelországban politikai szinten már 2006-tól napirenden volt egy némethez hasonló általános és kötelező érvényű tartós gondozási biztosítás bevezetése, amely azonban nem valósult meg, és a rendszerből továbbra is hiányoztak a megfelelően kidolgozott normák, a monitorozás, a minőségbiztosítás, a szabályozás. A tartós gondozás problematikájának sokat vitatott szegmense a munkaerőpiac. Az informális gondozás gazdasági értéke rendkívül magas.
A család és az informális gondozók európai érdekvédelmi szervezete, az Eurocarers (2014) (European Parliament Interest Group on Carers) kimutatta, hogy például csupán Írországban a családgondozók 2,5 milliárd euró összeg értékben gondoz.
Ez a magánszféra erre fordított kiadásaival együtt 2032-ben a GDP 2,7%-a lesz. Az eltérő mérések, kutatások, becslések és kultúrák miatt nehéz összehasonlítható adatokat közreadni, de nemzeti szinten nagyon jelentős számítások születtek.
Az EUROFAMCARE (2004) kutatás szerint az intenzív gondozás volt jellemző az uniós tagországok jó részében. A kutatás 23 uniós tagállamban vizsgálta a formális idősgondozói rendszereket, a családgondozók helyzetét, jogi státuszát, felelősségét, a munka és a gondozás aspektusát, az őket érintő politikát. 14 Colombo et al. (2011) több számításra hivatkozva hangsúlyozza, hogy a becslések szerint az Egyesült Államokban 2007-ben az informális gondozók által végzett tartós gondozás pénzben kifejezhető értéke 375 milliárd dollár volt, sokkal magasabb, mint a fizetett gondozók által „termelt” 230 milliárd dollár.
A szülőt gondozó családtagok, többségében nők átlagos életkora 51 év (a házastársát ápolóé 70 év),15 egyszerre kell dolgozniuk és gondozniuk (Council of the Euroepan Union 2014). Minél intenzívebb gondozásra van szükség, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a gondozó nő (Colombo et al. 2011). A nyugdíjkorhatár emelése, a nők növekvő foglalkoztatottsága és a családstruktúra változása ugyanakkor ezt a költségmegtakarító forrást a jövőben jelentősen csökkenti.
